Itt is természetesen többféle eljárás közül választhatunk, de ami minden fajtában közös, az az, hogy fagypont körüli hõmérséklet, és valamilyen faanyag szükséges a termõtestképzõdéshez. Ezeket a fajtákat általában kültéri termesztésre ajánlják, de a beltéri termesztés is viszonylag könnyû feladat.

Kezdjük a beltéri termesztéssel. A táptalaj összetétele teljesen megegyezik a PF-Tek és az MMGG által javasolttal (vermikulit/(bio-)barnarizsliszt keveréke vízzel). Ezt ugyanúgy, mint a P. Cubensisnél üvegpoharakba rakjuk, sterilizáljuk kuktában, majd steril spórafecskendõvel beoltjuk õket. Kb. másfél hónap, amíg a teljes 1.5dl-2dl-es poharakat teljesen ellepik a fehér gombafonalak, ha bármilyen más színû folt képzõdik a pohárban (ez alól talán a világossárga szín a kivétel, ami a túl sok nedvességet jelzi a pohárban), azonnal dobjuk ki õket, lehetõleg erdõbe, hátha egy-két év múlva kinõnek. Miután szépen benõtték a táptalajt, hagyjuk õket egy-két napig még a pohárban, addig viszont elõ kell készíteni a következõ lakhelyét a gombáknak. Erre kis hõálló mûanyagdobozok, ételtartó tálak, s flakonok tökéletesen megfelelnek. A lényeg, hogy erõs hõ hatására (ami a sterilizálás alatt a kuktában van) ne olvadjanak el. Ha nem tudsz ilyet beszerezni (annak ellenére, hogy mindenhol kapható egy-kétszáz forintért), akkor jók a sima mûanyagtálak, viszont ebben az esetben nem fogod õket sterilizálni. Így kevés az esélye, hogy nem fog elfertõzõdni, de hátha tényleg nem. Viszont ha elfertõzõdik, akkor se aggódj, nem ment tönkre minden. Igaz, a beltéri termesztést nem tudod folytatni, viszont adhatsz hozzá pl. fenyõmulcsot, és kinn a szabadban valahol elhelyezheted. Ezek erõs akaratú gombák, s kinn le fogják tudni gyõzni a fertõzéseket. De errõl majd a kültéri termesztés részben.

Ott hagytuk abba, hogy vettél, vagy anyukádtól kértél, vagy elcsentél néhány ilyen hõálló mûanyagdobozt. Kb. 20-30cm oldalú legyen, s legalább 5-8cm magas, de nem baj az sem, ha ennél sokkal nagyobb. Ha megvannak ezek a dobozok, akkor kell szerezni a következõ fázishoz megfelelõ táptalajt. Ez a táptalaj sima karton-, vagy hullámpapír. Azok a fajták, amikbe a TV-k, hûtõk, magnók, stb. csomagolva vannak, tökéletesen megfelelnek. Minél vastagabbak, annál jobb, de azért egy-két centiméternél már ne legyenek vastagabbak. Vágjad fel pár centis darabokra, öntsd fel vízzel, s hagyjad egy napot ázni. Eléggé trutymós lesz. Ezután öntsd le róla a vizet, úgy, hogy a papírok nyugodtan tocsoghatnak. Ezután alaposan fedd le, és sterilizáld kuktában. Hagyjad kihûlni. Ezután válassz ki egy nyugis helyet, egy nyugis idõpontban. A konyha napközben, szülõk nélkül tökéletesen megfelel. Vigyél ki minden szemetet és élõlényt onnan, a konyhaasztalról pedig mindent pakolj el. Ezután söpörj fel, Domosztoszos vízzel moss fel, s minden asztalt szintén Domesztoszos vízbe áztatott ronggyal törölj le. Ezután szellõztess ki legalább 15 percig, úgy, hogy közbe senki ne menjen be a konyhába. Miután legközelebb bemész, minél kevesebb dologhoz érj hozzá. Vigyed be a használni kívánt eszközöket, pl. a gombás poharakat, szikét, vagy kést, ollót fogót, stb.. Ezt a néhány szerszámot forró tûzön sterilizáld, avagy amíg a sziké/kés/olló vége nem lesz teljesen piros, addig. Azután rakd óvatosan az asztalra, ha kedved van még alkoholos oldatba is belemárthatod, úgy hamarabb kihûl. Amúgy pár perc, amíg kihûl. Addig menj ki, mosd meg alaposan a kezed, nem hülyeség steril kesztyût és mûtõssapkát, -maszkot használni. Miután visszamentél a konyhába óvatosan nyisd ki a pohár/poharak tetejét, ill. a mûanyagdobozok tetejét, majd helyezd vissza rájuk. (Ez arra volt jó, hogy csak le kelljen emelni a tetõt, s nem kell majd szarakodni a tekeréssel, stb.-vel.) Ezután a pohárból vagy kiszeded a táptalajgombócot, valami tiszta lapra, vagy nem. Azonban mindkét esetben a steril szikével kb. 1-2cm-es darabokra vágd föl a gombócokat, majd azokat óvatosan a steril fogóval rakd bele a mûanyagtálba. Vagy rárakod a trutymós hullámpapírra, vagy helyet csinálsz a hullámpapírok között és a végén ráborítod a hullámpapírt a kis gombadarabokra. Az elõbbi kevesebb idõ, tehát kevesebb az esély is, hogy egy fertõzõ baktérium, vagy más vetélytárs a levegõbõl bejusson a dobozba, s kárt tegyen a piciny gombákon. Ennek ellenére jónéhányan az utóbbi módszert javasolják, de végül is mindegy, hogy melyiket használod. Az elõbbi módszert egyszerûen lehet korrigálni: miután beleraktad a gombadarabokat keverd össze az egészet, vagy csak jól rázd össze a dobozt. [Az elõbbiekben leírt „konyhasterilizálást" kitûnõen használhatod spórafecskendõk készítéshez is, s akkor egy nap alatt két dologra is felhasználtad a tiszta konyha adta lehetõségeket.] 

Ezek után a dobozt pl. a szekrény tetejére rakjad fel, s várjál vele legalább két hetet, amíg az összes hullámpapírt elölrõl-hátulról be nem fonta a gomba. Nagyobb dobozoknál értelemszerûen ez több idõt vesz igénybe. A dobozt naponta érje egy kis halvány fény, az fontos neki. Miután befonta az egészet, akkor a gomba készen áll arra, hogy termõtesteket növesszen. Ehhez azonban sok nedvességre és jó hidegre van szüksége, ill. egy kis fényre is. Ezt nagyon nehéz így összehozni, de több megoldás is van. 

Elõször is nélkülözhetetlen egy vödör, vagy valami hasonló, ami a párát fogja biztosítani. Ez legyen pont úgy megcsinálva elõkészítve (megtömve perlittel, és vízzel), mint ahogy az a P. Cubensis esetében. Itt azonban figyelni kell a mûanyagdoboz nagyságára, hogy belefér-e a dobozba vagy sem. Ha nem akkor keress egy nagyobbat, vagy legközelebb csináld kisebbe. 

A párásítást letudtuk. Most hideget kell csinálnunk. Két egyszerû megoldás van. Az egyik, hogy szerzel egy üres hûtõszekrényt, vagy rábírsz valakit, hogy hadd tegyed bele a hûtõjébe ezt a vödröt, mert ez neked elképzelhetetlenül fontos dolog. Ha netán sikerül mégis hûtõbe juttatni a vödröt, akkor kicsit csavard magasabb hõmérsékletre a hõszabályzóját, úgy, hogy a hûtõben a hõmérséklet +4 és +10C-fok között legyen. Ez a gombáknak a legideálisabb. Ebben az esetben naponta, vagy kétnaponta ki kell venned a vödröt bõ egy órára, és kiraknod valami fényes helyre, hogy fény is érje a õket. Ne a napra rakd! Azután újból visszatenni a hûtõbe, s közben nézni, hogy a hullámpapíron hány gombafej jelent meg. Egy kis dobozból 6-8 darab gomba is kinõhet, ami nagyon jó arány. Viszont sokkal lassabban nõnek, mint a P. Cubensis, tehát egy gomba kb. egy hét alatt nõ meg (érésig). A másik módszer, ha mégsem voltál a hûtõk körül elég leleményes, hogy éppen õsz/tél/tavasz van. Ekkor a vödröt egyszerûen kirakod a levegõre, vagy a kertbe/teraszra, s ott fognak nõni. Ott nappal még elég fény is éri õket. Azonban legyen a doboz mellett egy hõmérõ is, amit minden nap és éjjel figyelned kell, nehogy fagypont alá kerüljön a hõmérséklet, mert akkor egybõl abbahagyják a termõtestképzõdést. Ebben az esetben csak nappal hagyd kinn, éjjel hozd be. Ekkor azonban a gombától függ, hogy elviseli-e a hõmérsékletingadozást vagy sem. Ez könnyen meg tudod állapítani: ha nõnek a gombák akkor elviseli, ha nem, akkor nem. Ha rendelkezünk egy jó hideg pincével is, akkor oda is le lehet rakni a vödröket, ez viszont szintén azzal a hátránnyal jár, hogy nincs elég fény neki, s naponta ki kell vinni fényre, vagy valami lámpát rakni föléjük.

Kültéri termesztés. Ez sokkal egyszerûbb, mint a beltéri, és még a sterilizálással sem kell nagyon bajlódnunk. Itt is elõször valamilyen táptalajra kell a spórákat raknunk, ami lehet az elõbbiekben is használt PF-Tek fajta vermikulitos táptalaj, lehet sima (ám elõre beáztatott) kartonpapír, ill. rozs, rozspehely, köles, búza, árpa, ill. ezek keveréke. Lehet egyszerû agaros táptalajon is kezdeni, petri-csészékben. Az elsõ lépés sajnos itt is a táptalajjal megtömött üvegpoharak sterilizálása a kuktában. Miután kihûltek a poharak, be lehet oltani spórafecskendõvel, vagy a spóralenyomatról a táptalajra kaparni egy egy-két milliméteres csíkot. Utóbbinál nem árt az egész konyhát sterilizálni, az elõbbit akárhol fél pillanat alatt is elvégezheted. Ha petri-csészékben kezded, úgy a szép, legegészségesebb részeket kell majd kivágnod (természetesen steril szikével...), s az elõbbiekben felsorolt valamelyik táptalajra ráraknod. Ha a táptalaj nem fertõzõdött el, akkor innentõl minden simán végezhetõ, nem szükséges semmilyen sterilizálás. Miután van pár pohárnyi szép fehér gombateleped a poharakban, kell szerezned karton-, vagy hullámpapírt, és mûanyagdobozokat. Ezek lehetnek akár pont olyanok is, mint amit a beltéri termesztésnél használtunk. Kiveszzük a poharakból a gombatelepeket, felvágjuk apró, pár centméteres darabokra, s belerakjuk a mûanyagdobozokba. A kis gombadarabokra rárakjuk az elõre beáztatott hullámpapírt, s hagyjuk nõni õket. Egy-két hét múlva, mikor majdnem az egészet befonta a gombafonál, rárakunk fenyõmulcsot. Ha netán hullámpapír nincs, akkor egybõl fenyõmulcsot rakjunk a gombadarabkákra. Miután nagyjából befonta az egész dobozt a gomba, ki lehet ültetni a szabadba. Ha a hullámpapír, vagy a mulcs elfertõzõdött, ne aggódjunk, elég erõs a gomba ahhoz, hogy késõbb (kinn) legyõzze a betolakodó ellenségeket. Ha fertõzést látunk, akkor ne várjuk meg, míg jól elszaporodik, hanem mihamarább ültessük ki a szabadba. (Különben a cédrusmulcson kívül, akármilyen fakérget használhatunk.) 

Az ideális hely kiválasztása. Lehet akár park is, de inkább a kis, házhoz közeli erdõk, esetleg kertek tökéletesen megfelelnek eme célnak. A Helynek olyannak kell lennie, hogy a közelben (fél méteren belül) legyen fa, vagy nagy bokor, direkt napsugárzás ne érje õket, s az esõzésekkor lefolyó nagy tömegû víz ne sodorja magával a gombákat, ill. ne ott állapodjon meg, s lepje el hetekig az egész gombaágyat. Célszerû, ha a gombák elé valamilyen közepes méretû pázsitfûfajtát is ültetünk, ami hideg esetén megvédi a gombákat az erõs, száraz széltõl. (A másik oldalon a bokrok, vagy fák védik.) Ha sok idõnk van, és két legyet is szeretnénk ütni egy csapásra, akkor eme pázsitfûfajta legyen a Phalaris Arundinaceae, vagy a Phalaris Aqatica. Ha sikerült a helyet kiválasztani, akkor ássunk egy kb. 40cm mély, s kb. fél méter átmérõjû lyukat (lehet kisebb is), töltsük meg az alját fakéreggel, kb. 25cm vastagságban, majd rakjuk rá a dobozokból a gombafonalakkal átszõtt fakérgeket, szép egyenletesen, kb. 10cm vastag rétegben, majd a tetejét szintén vonjuk be fakérgekkel, de lehet hozzá keverni erdei leveleket, magokat, magyarul aljnövényzetet. A gomba szereti ha ilyenek nõnek felette. Ha tavasszal, vagy nyár elején csináljuk a kiültetést, akkor célszerû átlátszó mûanyagfóliával, vagy nagy szemeteszsákkal lefedni, úgy, hogy legyen alatta levegõ, s párásan tartsa a gombákat. Ha olyan helyen laksz, ahol azért másfél hetente esik az esõ (mégpedig Magyarország ilyen terület), akkor akár fél évre is magára hagyhatod a gombákat. Ha nagyon száraz az idõ, célszerû hetente jól megöntözni õket. Ha nagyon erõs vihar van, akkor az lehet, hogy tönkreteszi az egész évi fáradozásunkat (elsõsorban, ha nincs letakarva), de akkor reménykedünk, hogy jövõre talán nem mossa el újra. Augusztus közepe-vége felé le lehet venni a fóliát a gombáról, s a szabad ég alatt hagyni õket. Mihelyst a hõmérséklet +10C-fok alá megy elkezd termõtesteket növeszteni a gomba. Jó sokat. Minél nagyobb a gödör, amit ástunk, annál többet. Szeptember közepe-vége felé a hegyekben már szüretelhetõ termés van. Egészen addig fog termõtesteket növeszteni, amíg fagypont alá nem megy a hõmérséklet. Aztán télire megint le lehet takarni a gombákat, majd tavasszal lehet friss fakérgeket, és aljnövényzetet rakni a tetejére. Azon a helyen aztán nagyon sok éven keresztül fognak gombák nõni. A következõ években érdemes az egész erdõben körülnézni, mert az elõzõ évben lehullott spórák bárhol kikelhetnek, s spontán felüthetik a fejüket a gombák. Így egyre több lesz, s ezzel útjára indítottunk egy új populációt. Ne csüggedj el, ha az elsõ évben még nincs termés. Valószínûleg nem volt elég erõs ehhez a gomba, vagy nem volt elég ideje ahhoz, hogy termõtestet növesszen (például, ha késõn ültettük ki). 

Ausztria felõl várható a P. Astoriensis, ill. Csehország és Szlovákia felõl a P. Bohemica fajták megjelenése Magyarországon. Ausztriában igen régóta termesztik a szabadban, s onnan gyorsan terjed mifelénk is, ill. már Magyarországon is jónéhányan sikerrel termesztik a szabadban; északi rokonainknál pedig természetes élõhelye a P. Bohemicának. 

Lehetõleg ne legeljünk le egy egész gombaágyat. Ezek a világ legerõsebb fajtájú gombái, nem ritka, hogy hétszer erõsebbek, mint egy normális P. Cubensis. Sok sikert!