Pluteus Salicinus (Persoon ex Fries) Kummer

   Kalapja 3-7cm, fiatalon domború, félgömb alakú, idõvel kiterülõ. Színe szürke, szürkészöld, kékesszürke. Elõfordul, hogy a zöld és kék árnyalatok foltokként jelennek meg, vagy érintésre, vagy spontán. Lemezei sûrûn állóak, a tönköt nem érintik. Szine fiatalon fehéres, világos krémbarna, a spórák érésével hússzínû, rózsaszín lesz. Tönkje 4-10cm hosszú, 2-6mm vastag, fehér, szürkészöld, kékes foltokkal, árnyalattal. Érintésre hamar kékül, fõleg a tönk alja felé. A tönk alja spontán is kékülhet. (Jó útbaigazító!)
   Lombosfák korhadó rönkjein terem májustól októberig. Kimondottan szereti (gyakoribb) az égerfák és a fûzek tuskóin. (és nem csak korhadó rönkjein!).
   Indole-alkaloidokat tartalamaz, nem nagy koncentrációban. (Pszilocibint 0.05-0.35%-ban, pszilocint 0-0.011%-ban, baeocisztint 0-0.008%-ban.) A magas koncentrációjú fajok fõleg európai példányok voltak. Dél-Afrikában ehetõnek tartják, igaz, ott semmiféle kékülésre-zöldülésre utaló jel nem látható a gombán.

   Fõbb elõfordulási helyei:

• Dunántúli-Középhegység: Bakony-hegység (Csesznek)
• Északi-Középhegység: Tornai-karszt (Égerszög)
• Alföld: Bugac, Hortobágy (Óháti-erdõ)

   Pluteus Nigroviridis Babos

   Pontos leírással sajnos (még) nem tudunk szolgálni.
   Közepes termetû gomba, spórapora rózsaszín, mint minden csengettyûgombáé, lemezei sûrûn állóak, a tönköt nem érinti, ezért viszonylag könnyû szétválasztani a kalapot a tönktõl.
   Elsõsorban lomboserdõben, fakéreghulladékon található, de a bükköst is szereti. Kora nyártól késõ õszig terem.

   Fõbb elõfordulási helyei:

• Dunántúli-Középhegység: Bakony-hegység (Uzsa), Budai-hegység (Normafa)

   Pluteus Atricapillus (Secr.) Singer (Változékony csengettyûgomba)
   Pluteus Cervinus (Barna csengettyûgomba)

   Kalapja fiatalon félgömb alakú, idõvel kiterülõ, 5-15cm széles, húsa vizenyõs. Színe mélybarna, szürkésbarna, galambszürke, néhol foltokkal. Felülete selymes, sugarasan szálas. Lemezei viszonylag sûrûn állóak és szélesek. Fiatalon fehéres színûek, késõbb szürkésfehérek, a spórák érésével rózsaszínessé válnak. A tönk a kalapból kifordítható, mert a lemezek nem érintik, hanm a a tönk elõtt árkosan felkanyarodnak. Spórapora rózsaszín. Fehér tönkje hosszú és karcsú, felülete finoman szálas.
   Mindig fán, holt, korhadó fatönkön terem, még száraz idõben is egész évben, egy helyen többször is. Majd mindegyik fafaj tuskóján megjelenhet, mindig magányosan. Gyakori, nagytermetû gomba.
   A fiatal példányok igen jóízûek, sokan ekkor szedik is.
   Indole-alkaloidokat tartalmaz, nagyon kis mennyiségben, ritkán elõfordul, hogy egyáltalán nem is tartalmaz. Éppen ezért az ember sokkal hamarabb jól lakik vele, még mielõtt elérné azt a mennyiséget, ami tudatállapotváltozást okozna. Nagyon-nagyon kis mennyiségben a pszilocibin igen pozitív hatású gyógyszer, de errõl többet olvashatsz a Gomba FAQ-okban. (Nem véletlen, hogy annak idején a Sandoz árult pszilocibint kis mennyiségben tartalmazó kapszulákat is. A gond akkor volt, amikor sok ember azt gondolta, hogy "mi van akkor, hogyha beveszek belõle legalább 10-et, ..." :)

   Fõbb elõfordulási helyei:

• Nyugat-Dunántúl: Kõszeg, Õrség
• Dél-Dunántúl: Murarátka, Mecsek-hegység
• Dunántúli-Középhegység: Bakony-, Vértes-, Budai-, Visegrádi-hegység
• Északi-Középhegység: Gödöllõi-dombvidék, Börzsöny-, Bükk-, Zempléni-hegység, Tornai-karszt
• Alföld: Mezõföld, Budapest, Szentendrei-sziget, Csévharaszt, Pusztavacs, Bugac, Kerecsend, Hortobágy

   A fotókat nem mi készítettük.